Gyönyörű ugye? A napból összesen két perc volt ilyen, de ez senkit sem zavart :)
A Garmin futónapot követően begyulladt a bal talpamban lévő kötőszövet, mert ugye a két izomrost szakadás nem volt elég.. A verseny előtt pár nappal kaptam egy szteroid injekciót is, a doki pedig jelezte, hogy többet már nem nagyon kéne, úgyhogy ha lehet pihenjek. Mélységesen egyetértettem, úgyhogy majd a Military Run után pihenni is fogok...
A verseny előtti napon hamar leértem barcikára, ahol jó pár ismerőssel elbeszélgettem és nézelődtünk a Dunakeszi SRTG-vel is :)
Egy 4 órás alvást követően nagyon korán kimentem a területre, ami sajna rossz döntés volt, mivel csak 8-9 között kezdett éledezni a terület. Ez azért volt kicsit kellemetlen, mert 9-kor már indult az elit futam én meg épp éhen haltam, de a Kolbicések megmentettek amit utólag is köszi!
Első páciensként megtapeltettem a talpam, bízva benne, hogy segít majd valamit a fájdalom ellen és kis melegítést követően beálltam az elit rajtba. Bár Ádám már korán reggel pörgött az elitesek nem érezték a dolgot, nem nagyon ugrabugrált senki a start előtt (ejnye bejnye). A füstön átfutva szokásos gumiabroncsos lépkedés, majd egy hosszabb enyhe emelkedő fel az erdős dombra következett. Ezután cca. kilométerenként a szokásos OUOUO, OUT és hasonlók. A balanceról leesve sajnos konstatáltam, hogy az önkéntesek nem nagyon foglalkoznak a dolgukkal. Két lány beszélgetett egy idősebb hölgy pedig nézte a burpee zone-t, miközben mellettem egy pasi meg se próbált fekvőtámaszozni. Mivel ez mégiscsak elit futam szokás szerint hangosan mondtam "ne felejtsük, hogy úgy szabályos a burpee ha a mellkas érinti a földet és tapsolunk a fej felett ugrás közben, mivel az önkéntesek jelenleg nem tudnak figyelni". A hölgy erre azzal reagált, hogy "pont ezt a részét nem tudta, hogy a mellkasnak érintenie kell a földet, meg ennyi emberre nem lehet mind figyelni". Wtf?! Lenyomtam a 30-at és elmagyaráztam mik a burpee szabályai és futottam tovább a kezdődő görcseimmel.
A homokzsák cipelésnél alig hittem el, hogy ilyen rövid a dolog, lefelé a dombról már futottam a zsákkal, örülve annak, hogy csak tompán fáj a talpam, dühöngve viszont azon, hogy perceken belül komolyabban begörcsölnek a vádlijaim. A következő falnál az önkéntes hangosan mondta, hogy "csak egy próbálkozás van" én pedig totál máshol jártam agyilag és csak később jutott eszembe, hogy meg kellett volna kérdezni ezt honnan vette, mivel palánkoknál mindig mindenhol korlátlan próbálkozás van (bár ezt a rendező felülírhatja akár). Újdonságként szerepelt a log hop amiről azonnal lecsúszott a cipőm orra, illetve plate drag ami elég könnyű volt ha nem húztad át a kiásott árkon a platet és ezzel elkummantottad a legnehezebb részét (mint azt sokan tették itt), de nekem tetszett mert ezzel még nem találkoztam. A log hop tényleg szükségtelenül magas cölöpökkel volt kivitelezve, de ha ez van hát ez van.
Az inverted wallnál most a férfiak is használhattak fellépőt (megint minek a könnyítés?) és a dárda bálák is elég közel voltak. A walker walkot én csak azért utálom mert egy kínszenvedés fel és lehúzni a gumigyűrűt, most is percekig szenvedtem vele (ugye ha vastag trail zokni és kamásli is van rajtad még szenvedősebb a dolog).
Egy laza cargo után jött az olympus aminek a közepéig jutottam, majd a kötélmászás aminél centikre a csengettyűtől sikerült visszafordulni (a sok pihentetés miatt nagyon visszaesett a kondim). A vízbe érést követően pedig nekiütközött a lábam valaminek ami mint kiderült egy a földből kiálló, méter hosszú törött műanyag cső volt, éles fogazott véggel. Fogalmam sincs hogy sikerült ezt benne hagyni az árokban, de maradtam 15 percet és addig rángattam míg kiállt a víz szintje fölé és rátekertem egy műanyag szalagot amíg a szervezők kiszedik vagy valami (ugye szóltam az önkéntesnek aki rádiózott róla). Nagyon a csövön járt az agyam, így mikor kijöttem a kötél alól rögtön a dunk wallhoz mentem és már lent álltam előtte mikor eszembe jutott, hogy nem burpeeztem! Nem volt mit tenni, visszamásztam a kötél melletti burpee zoneba és lenyomtam a büntimet, mert én soha - nem - fogok - csalni.
A dunk wallnál le se kellett bukni a víz alá, a szögesdrót pedig pont jól volt belőve. A tó kellemesen rövid volt, mintha csak a balcsiban lubickoltunk volna kicsit, közben folyamatosan görcsölt a térdhajlati rész is a lábaimban.
A slip wall tetején brutál görcs állt a vádlikba, de a csöveken remekül ki lehet húzni az izmokat ha az ember lábujjal rááll a csőre és lefelé nyomja a sarkát :)
A herc hoist súlya se volt vészes nekem, a multiringről pedig szintén középen pottyantam le.
A pálya legérdekesebb része pedig most következett...
A tó után ugye kellett futni a patakban és rengeteg ember görcsölt ettől a kettőtől (pedig sehol nem volt egy Kouty vagy Szvit patak hőmérséklethez képest), a cél előtti utolsó akadály pedig egy 8ft wall volt. Ennyi földön fetrengő embert se láttam még!
Már tapasztaltabb résztvevőként rögtön a burpee után leültem egy fa tövébe, hogy pihenőt adjak a vádliknak, mivel tudom, hogy ha az ember azonnal neki ugrik a falnak a görcsölő lábaival abból jó nem sülhet ki. Ezt most szerintem sokan konstatálták is :)
A pihi után a fal tövébe álltam és két ugrás után sikerült rendesen megkapaszkodni, majd felhúzni magam és hason átfordulva leérkezni a földre, ahonnan kis bicegést követően jött is a banán.
Összefoglalva a versenyt én azt tudom mondani, hogy a fesztivál terület kiváló választás volt, remek helyszín Kazincbarcika egy hasonló verseny számára, azonban fájó pont számomra, hogy kicsit könnyűnek találom a hazai versenyeket (Tokaj kivételével). Ha már a barcikai terep ilyen lankás és nincsenek rajta meredek részek az akadályok ne legyenek könnyítve. Nem tudom hogy jut el valaki a verseny napjáig az akadály mellé önkéntesként úgy, hogy nem tudja a burpee szabályait, de ha nincsenek betartatva a szabályok az nem egy jó dolog, pláne az elit-competitive futamokban. Megint sokan panaszkodtak a burpeet elcsalókra és a magyar Spartan Race kiírta, hogy dobogós versenyzőt kellett kizárni, mert csaltak az időmérő chippel. Mi van ezekkel a magyarokkal? Miért nem bírnak meglenni egy versenyen csalás nélkül?
Sajnos a goprom tartója eltört a verseny elején úgyhogy videót most nem tudtam készíteni, a célba érkezés után pedig rohannom kellett Budapestre, így nem tudom elmondani milyen volt a nap további része, de a videók alapján jól érezték maguk az emberek, én pedig élveztem a nővérem esküvőjét, majd csodás estét töltöttem a Dunakeszi SRTG-vel :)
A héten még a Pápai katona bázisra ugrom el élvezni a Military Survival Run-t, azt követően pedig a Valca Superig nem veszek részt versenyen csak trailt futok, hogy végre valahára esélyt adjak a lábaimnak a teljes gyógyulásra :)
