Az MSR jött, látott és azonnal megszerezte a legkeményebb magyar akadályfutó verseny címet a résztvevők egybehangzó véleménye szerint. Nincs ez másképp szerintem sem, de ami ennél is komolyabb teljesítmény az az, hogy nem csupán hatalmas kihívást jelentő, hanem fantasztikus élményt nyújtó eseményként marad meg az emlékezetemben.

Sokan és gyakran kérdezik tőlem mi visz rá, hogy hajszoljam az ilyen fizikai igénybevételt jelentő versenyeket. Egyszerűen élvezem őket. Még csak pár hónapja kezdtem futni és kötelet mászni, de azonnal beszippantott ez a fajta sport. A futógép és konditerem után ez totál más igénybevétel alá helyezi a testet, amit sajna saját bőrömön is tapasztalok. Minél nagyobb prés alá helyez egy verseny, minél nagyobb kihívást jelent teljesíteni, annál nagyobb élvezet számomra végigmenni az úton a célig. A Swietelsky Military Run közben több alkalommal is elfogott egy euforikus érzés, hogy mennyire rohadtul jól érzem magam és mennyire mocskosul élvezem ezt, függetlenül attól, hogy épp a mocsaras, büdös tó közepén vergődtem át vagy épp beletérdeltem a víz alatt megbúvó farönkbe.

A pápai Caesar panzióban töltöttem az éjszakát ami csak 10 percre van a bázistól, úgyhogy nem jelentett gondot időben megjelenni a katonák által őrzött kapunál korán reggel. Név alapján hamar át is engedtek (a beígért átvizsgálás elmaradt) és további katonák mutatták az utat a versenynek kialakított területhez. Egy árnyékos részen leparkolva elbattyogtam a felállított katonai sátrak között a regisztrációhoz, ahol percek alatt kezembe nyomták a chipet és a rajtszámommal ellátott katonai pólót.

Forrás: ocrmagazin

A területen volt értékmegőrző sátor, elsősegély sátor, kajálda, az akadályokat bemutató állványok, valamint egy kinezio sátor amit még indulás előtt gyorsan igénybe vettem. Egyszóval minden amire csak szükség lehetett rendelkezésre állt, még hideg vizet-meleg is lehett csapolni a kihelyezett gépből.

Egyetlen szépséghibát mondhatok (nüansznyi dolog csak), mégpedig, hogy olyan pólót kaptam amibe kétszer is bele férhettem volna, lévén, hogy a méretekkel macerálást megspórolva mindenki bazi nagy pólót kapott ami tuti jó mindenkinek. A dolgot a büféből kölcsönkért ollóval oldottam meg a póló ujjait levágva, majd hátul a felesleget összecsomózva. Nem lett szép, nem lett divatos, de a cél a praktikusság volt.

9:40-kor bemondták a nevem, én pedig már bemelegítve rajthoz álltam, ahol az egyenruhás urak elmondták a tudnivalókat az időmérésről és sokadszorra is elismételték, hogy ha nem megy, inkább ne erőltessünk egy akadályt, nem éri meg lesérülni!

9:45-kor rekkenő hőségben elrajtoltam másik négy társammal, hogy első körben átveredjük magunk pár "pulzus beállító akadályon". Ezt követően megmásztunk pár jó magas dombocskát, megsétáltattunk egy közepesen nehéz, homokkal töltött lőszeres ládát majd jöhettek a köteles akadályok.

Na, a kötél volt az amiből rohadtul nem volt hiány a verseny alatt... Lendvai Gábor katonai vezető ördögi elméjének köszönhetően a legkreatívabb módon használta fel a végtelen mennyiségben rendelkezésére álló kötélmennyiséget. Az első köteles feladat még könnyű volt, fela kötélen, át a fa ágai között, le a kötélen. Ezt követte az a verzió, amiben a kötél egy műanyag hordó belsejében végződött, nekünk pedig a hordó felett lévő kolompot kellett elérnünk. 

A későbbiekben egy szép kis tó fölé lógatott platformra kellett kötélen a vízből felmászni és lejönni (ugrani). Nekem ez, illetve az e mellett lévő kocka volt a kedvencem a verseny alatt!
 

Forrás: infopapa

A brutális meleget tökéletesen kezelték a szervezők. Szinte minden ponton volt víz és már röhejesen jól el voltunk látva almával, banánnal, szőlőcukorral, energiaitallal! Nem volt semmi!

Számomra a legszórakoztatóbb a painball lövészet rész volt, melynél egy puskával 10 golyóból kellett eltalálni a messzebb, szél által lengetett kolompokat. Pár percig beszélgettem az ott csücsülő három katonával, majd egy golyóból el is találtam a célt :) Hiába na, köszönöm Sasszem klinika!

Voltak komplex akadályok, amik több részből álltak és ha leestél a végén akkor buktad az egészet. Az alábbi képen látható akadály első része ha jól emlékszem függő kötélen mászás, majd hálón mászás alulról, végül kötélgyűrűk végig. Jellemző volt rám, hogy ahol leestem, ott mindig a legvégén tettem egy akadálynak :)

Forrás: infopapa

Meglepő módon a legfájdalmasabb akadály az itt látható rettenet. A lényege, hogy úgy kellett végig vergődni rajta, hogy nem érinthettük a földet vagy a piros vasat. Olyan bazi fájdalmas volt végig küzdenem magam rajta, hogy csak na :))) Ráadásul igen fárasztónak is bizonyult!

A többi akadály főleg kreatív kötésmászás, mászás, rúdmászás, kúszás, bunker, alagút volt.  Az akadályoknál mindig csak 1-2 ember volt mellettem, igazán családias volt így a hangulat :)

Összefoglalva tehát az MSR fantasztikus élmény volt, kiváló szórakozás és brutális erőpróba. Semmi sem állíthat meg benne, hogy a következőn is ott legyek, ahol már a jó eredményért megyek, mivel most csak az érdekelt, hogy élvezzem és ez maradéktalanul sikerült.

Adja magát a kérdés, hogy az MSR milyen egy Spartan Race-hez képest? Szerintem nehézségében egy Beast körül lehet, de a fő hangsúly itt nem a futás, hanem a megerőltető akadályok leküzdése, szóval nem egy kategória a kettő. Nincsenek burpeek és kötelezően végrehajtandó akadályok, úgyhogy nagyon remélem itt nem fognak megjelenni olyanok, akik nem hajlandók beletenni magukból annyit, hogy megérdemeljék a részvételt és a befutó csomagot. Nem szükséges mindenkinek dobogóra hajtani és ki lehet hagyni akadályokat, én is megtettem az utolsóval. De amíg bírta az alkarom addig nem hagytam ott úgy akadályt, hogy nem préseltem ki magamból az utolsó cseppet is (a kocka tetejéig kétszer másztam fel a vízből és zuhantam vissza pl.).

Gyönyörű ugye? A napból összesen két perc volt ilyen, de ez senkit sem zavart :) 

A Garmin futónapot követően begyulladt a bal talpamban lévő kötőszövet, mert ugye a két izomrost szakadás nem volt elég.. A verseny előtt pár nappal kaptam egy szteroid injekciót is, a doki pedig jelezte, hogy többet már nem nagyon kéne, úgyhogy ha lehet pihenjek. Mélységesen egyetértettem, úgyhogy majd a Military Run után pihenni is fogok...

A verseny előtti napon hamar leértem barcikára, ahol jó pár ismerőssel elbeszélgettem és nézelődtünk a Dunakeszi SRTG-vel is :)

Egy 4 órás alvást követően nagyon korán kimentem a területre, ami sajna rossz döntés volt, mivel csak 8-9 között kezdett éledezni a terület. Ez azért volt kicsit kellemetlen, mert 9-kor már indult az elit futam én meg épp éhen haltam, de a Kolbicések megmentettek amit utólag is köszi!

Első páciensként megtapeltettem a talpam, bízva benne, hogy segít majd valamit a fájdalom ellen és kis melegítést követően beálltam az elit rajtba. Bár Ádám már korán reggel pörgött az elitesek nem érezték a dolgot, nem nagyon ugrabugrált senki a start előtt (ejnye bejnye). A füstön átfutva szokásos gumiabroncsos lépkedés, majd egy hosszabb enyhe emelkedő fel az erdős dombra következett. Ezután cca. kilométerenként a szokásos OUOUO, OUT és hasonlók. A balanceról leesve sajnos konstatáltam, hogy az önkéntesek nem nagyon foglalkoznak a dolgukkal. Két lány beszélgetett egy idősebb hölgy pedig nézte a burpee zone-t, miközben mellettem egy pasi meg se próbált fekvőtámaszozni. Mivel ez mégiscsak elit futam szokás szerint hangosan mondtam "ne felejtsük, hogy úgy szabályos a burpee ha a mellkas érinti a földet és tapsolunk a fej felett ugrás közben, mivel az önkéntesek jelenleg nem tudnak figyelni". A hölgy erre azzal reagált, hogy "pont ezt a részét nem tudta, hogy a mellkasnak érintenie kell a földet, meg ennyi emberre nem lehet mind figyelni". Wtf?! Lenyomtam a 30-at és elmagyaráztam mik a burpee szabályai és futottam tovább a kezdődő görcseimmel.

A homokzsák cipelésnél alig hittem el, hogy ilyen rövid a dolog, lefelé a dombról már futottam a zsákkal, örülve annak, hogy csak tompán fáj a talpam, dühöngve viszont azon, hogy perceken belül komolyabban begörcsölnek a vádlijaim. A következő falnál az önkéntes hangosan mondta, hogy "csak egy próbálkozás van" én pedig totál máshol jártam agyilag és csak később jutott eszembe, hogy meg kellett volna kérdezni ezt honnan vette, mivel palánkoknál mindig mindenhol korlátlan próbálkozás van (bár ezt a rendező felülírhatja akár). Újdonságként szerepelt a log hop amiről azonnal lecsúszott a cipőm orra, illetve plate drag ami elég könnyű volt ha nem húztad át a kiásott árkon a platet és ezzel elkummantottad a legnehezebb részét (mint azt sokan tették itt), de nekem tetszett mert ezzel még nem találkoztam. A log hop tényleg szükségtelenül magas cölöpökkel volt kivitelezve, de ha ez van hát ez van.

Az inverted wallnál most a férfiak is használhattak fellépőt (megint minek a könnyítés?) és a dárda bálák is elég közel voltak. A walker walkot én csak azért utálom mert egy kínszenvedés fel és lehúzni a gumigyűrűt, most is percekig szenvedtem vele (ugye ha vastag trail zokni és kamásli is van rajtad még szenvedősebb a dolog).

Egy laza cargo után jött az olympus aminek a közepéig jutottam, majd a kötélmászás aminél centikre a csengettyűtől sikerült visszafordulni (a sok pihentetés miatt nagyon visszaesett a kondim). A vízbe érést követően pedig nekiütközött a lábam valaminek ami mint kiderült egy a földből kiálló, méter hosszú törött műanyag cső volt, éles fogazott véggel. Fogalmam sincs hogy sikerült ezt benne hagyni az árokban, de maradtam 15 percet és addig rángattam míg kiállt a víz szintje fölé és rátekertem egy műanyag szalagot amíg a szervezők kiszedik vagy valami (ugye szóltam az önkéntesnek aki rádiózott róla). Nagyon a csövön járt az agyam, így mikor kijöttem a kötél alól rögtön a dunk wallhoz mentem és már lent álltam előtte mikor eszembe jutott, hogy nem burpeeztem! Nem volt mit tenni, visszamásztam a kötél melletti burpee zoneba és lenyomtam a büntimet, mert én soha - nem - fogok - csalni.

A dunk wallnál le se kellett bukni a víz alá, a szögesdrót pedig pont jól volt belőve. A tó kellemesen rövid volt, mintha csak a balcsiban lubickoltunk volna kicsit, közben folyamatosan görcsölt a térdhajlati rész is a lábaimban.

A slip wall tetején brutál görcs állt a vádlikba, de a csöveken remekül ki lehet húzni az izmokat ha az ember lábujjal rááll a csőre és lefelé nyomja  a sarkát :)

A herc hoist súlya se volt vészes nekem, a multiringről pedig szintén középen pottyantam le.

A pálya legérdekesebb része pedig most következett...

A tó után ugye kellett futni a patakban és rengeteg ember görcsölt ettől a kettőtől (pedig sehol nem volt egy Kouty vagy Szvit patak hőmérséklethez képest), a cél előtti utolsó akadály pedig egy 8ft wall volt. Ennyi földön fetrengő embert se láttam még!

Már tapasztaltabb résztvevőként rögtön a burpee után leültem egy fa tövébe, hogy pihenőt adjak a vádliknak, mivel tudom, hogy ha az ember azonnal neki ugrik a falnak a görcsölő lábaival abból jó nem sülhet ki. Ezt most szerintem sokan konstatálták is :)

A pihi után a fal tövébe álltam és két ugrás után sikerült rendesen megkapaszkodni, majd felhúzni magam és hason átfordulva leérkezni a földre, ahonnan kis bicegést követően jött is a banán.

Összefoglalva a versenyt én azt tudom mondani, hogy a fesztivál terület kiváló választás volt, remek helyszín Kazincbarcika egy hasonló verseny számára, azonban fájó pont számomra, hogy kicsit könnyűnek találom a hazai versenyeket (Tokaj kivételével). Ha már a barcikai terep ilyen lankás és nincsenek rajta meredek részek az akadályok ne legyenek könnyítve. Nem tudom hogy jut el valaki a verseny napjáig az akadály mellé önkéntesként úgy, hogy nem tudja a burpee szabályait, de ha nincsenek betartatva a szabályok az nem egy jó dolog, pláne az elit-competitive futamokban. Megint sokan panaszkodtak a burpeet elcsalókra és a magyar Spartan Race kiírta, hogy dobogós versenyzőt kellett kizárni, mert csaltak az időmérő chippel. Mi van ezekkel a magyarokkal? Miért nem bírnak meglenni egy versenyen csalás nélkül? 

Sajnos a goprom tartója eltört a verseny elején úgyhogy videót most nem tudtam készíteni, a célba érkezés után pedig rohannom kellett Budapestre, így nem tudom elmondani milyen volt a nap további része, de a videók alapján jól érezték maguk az emberek, én pedig élveztem a nővérem esküvőjét, majd csodás estét töltöttem a Dunakeszi SRTG-vel :) 

A héten még a Pápai katona bázisra ugrom el élvezni a Military Survival Run-t, azt követően pedig a Valca Superig nem veszek részt versenyen csak trailt futok, hogy végre valahára esélyt adjak a lábaimnak a teljes gyógyulásra :)

A meglévő Spartanok közötti üresjáratokat egyéb élvezetekkel szándékoztam feltölteni, így akadtam a Running Warriors nevű versenyre is. A verseny három napos úgymond, az első nap este sütögetés, a második nap pedig délutántól 4km+, 8km+, 4+ esti és az éjjeli 12 órás számok vannak. Mivel másnap utazom, így gondoltam jöhet a három darab 4-8-4-es futam, estére hulla leszek, de élményekkel gazdag.

A Facebook eseményt és a weboldalt átolvasva még első körös árakkal 4000ft, 8000ft, 4000ft volt a három darab nevezés, plusz jóságnak tűnt, hogy "3 futamra való nevezés esetén 50% kedvezménykártya amit a 2017-es Kamaraerdei versenyén használhat fel.", "A kedvezménykártya csak a következő versenyen 1 távján történő indulásra biztosít a kedvezményt." hisz ha már lúd legyen kövér. 

A részletek a szokásosnak tűntek: "Természetesen ahogy az már megszokott a Running Warriors versenyeken minden nevező kap rajt és befutó csomagot."
A rajtcsomag tartalmazni fogja a chippel ellátott rajtszámot,valamint egy Running Warriors pólót/atlétát." Továbbá minden célbaérkező megkapja a befutó csomagot melynek tartalma:
A versenytáv érme( minden táv teljesítéséhez más érem)
Frissítő csomag ( ásványvíz,gyümölcs,energia szelet)"

A Garmin futónap után sajna a bal talpam fasciaja bemondta az unalmast, így csak az első 4km-t mertem bevállalni, a másik két futamot egy nagyon kedves sporttársnak adtam át. A helyszínre gyönyörű időben érkeztem, kitáblázva ugyan semmi nem volt, de a tó körül kényelmesen lehetett sétálni a házig, ahol a csomag átvétel zajlott. Na itt kezdődtek a bajok...

A nevemet megmondva megkaptam a rajtcsomagom ami a következőket tartalmazta:

• 1 db rajtszám
• 1 db 12.000ft-os nano mosás kedvezmény kártya, amivel CSAK 6000ft-ért kapom meg a nanotechnológiás autómosást a következő versenyen
• 1 db Running Warriors póló
• és vehettem a rajtszám rögzítésére szolgáló gumiszalag kupacból, mert biztosítótű helyett ez volt

Az még oké, hogy kötözni kell magam mint a sonkát (végül a combomba kötöttem) és csak 1 db rajtszámot kapok 3 futamra, de 3 nevezés 1 póló és nuku kártya? Kíváncsi természet vagyok, úgyhogy gondoltam megkérdem.

Udvariasan és kedvesen megkérdeztem a jelen lévő hölgyet, hogy amennyiben veszek egy 4km-es nevezést délutánra jár e a póló? Igen
Ha 8km-est veszek jár e? Igen
Ha esti 4km-est veszek jár e? Igen

Akkor adja magát a kérdés, hogy ha veszek 3 db nevezést TELJES ÁRON akkor mi történik azzal a 2 pólóval aminek az ára ugye a nevezési díjba van kalkulálva? Függetlenül attól, hogy egy szekrényem tele van használatlan pólókkal, engem nem a póló és nem az a pár ezer forint érdekelt, hanem, hogy nem szeretem ha fizetek valamiért és nem kapom meg vagy félre tájékoztatnak, esetleg lehúznak. Ha támogatni akarok egy ügyet (legyen az gyermekkórház vagy futóverseny) azt én akarom eldönteni. Egyszóval: ez tisztességtelen velem szemben.

A hölgy közölte, hogy náluk ez mindig is így ment, hiába nevezek minden számra csak egy rajtcsomagot kapok, a kedvezmény kártyára pedig először azt mondta csak a dobogósoknak jár, majd azt, hogy mivel én ELŐNEVEZŐ voltam nekem előre kérnem kellett volna (?!?!?!?!?!). Mivel jeleztem, hogy ez így nem igazán tűnik logikusnak hívta a felettesét, egy másik hölgyet. A pólós dolgot Ő szintén így gondolja helyénvalónak, a kártyára pedig azt mondta, hogy a finisher csomag fogja tartalmazni, csak "még le kell gyártani őket". Mondjuk azt nem mondta melyik futam csomagja, de időközben az első hölgy rendkívül arrogáns módon közölte felém "Spartanos vagy? Pffff.." "Spartanosok nem érdekelnek, akkor menjél Spartanra", "nézd meg mennyibe kerül egy Spartan és itt mennyi egy nevezés", úgyhogy sokadszorra is hangsúlyozva, hogy leszarom a pólókat, csak a dolgok nem felelnek meg annak amit ők kommunikálnak és akkor inkább azt kéne mondani, hogy minden nevező csak 1 rajtcsomagot kap vagy, hogy 1db ajándék póló/nevező.

Azt mondanom sem kell, hogy a befutó csomagban nem volt kártya. A második hölgy kedves volt és szimpatikus, de ha az ember fizet valamiért akkor joggal várja el, hogy cserébe szolgáltassanak, ami itt úgy érzem nem történt meg és nem is hiszem, hogy még egyszer részt vennék a versenyükön sajnos. Az meg, hogy az első nő milyen hangnemet engedett meg magának szintén nem olyasmi ami elfogadható bárhol, ahol fontos a "vevő elégedettsége" és a "verseny jóhíre".

A "csatorna trail" nevet pedig azért adom a versenynek, mivel az 5km-es táv közel felét egy esőcsatornában kellett lefutni, ami ugyan lehetett a Bánki-patak, de helyenként olyan büdös volt, hogy komolyan felmerült bennem annak eshetősége, hogy valamilyen fertőzéssel távoznak azok a futók akiknek a lábát felvágta a magas fű vagy hasonló. Találkoztam műanyag cseréppel, keresztben fekvő 1 méteres száraz tűskés ággal is a pályán, tehát minden adott volt, hogy az ember komolyabb sérüléssel távozzon. Az egyik srácnak a térde felett ömlött a vér, a másiknak a könyöke felett, a harmadiknak pedig akivel célba értem a homlokán lévő vágásból csordogált le a vér. Ha nem tiszta a víz akkor ne akarjanak dunk wallt csinálni rá, mert nyel belőle egyet valaki és ki tudja mit kap el. 

Ezt a videót YT-on találtam, a 8km-es táv feltételezem

A rajtnál felállva még percekig beszélt egy férfi, de senki nem hallott belőle semmit, mert a rajtolók irányába nem volt hangfal fordítva, viszont olyan sokáig beszélt, hogy valami 5 perces késéssel rajtoltunk csak el. 

A pozitívumok közé sorolnám, hogy a főnök hölgy kedves volt, az érem jó minőségű, a rajtszámátvétel gyors, a tó és környezete szép volt. A szervezők kommunikatívak voltak Facebookon is, a segítő lányok is mosolygósak voltak, szóval lehetett volna ebből egy élménybeszámoló is, de sajnos nem az lett. Valószínűleg nem volt túl sok ember aki mindhárom távra nevezett volna, bár ezt csak feltételezem, hogy közre játszott a dologban.

Nem tudok sajnos mentséget se felhozni ezekre, hiszen nem az első versenyük és nem operálnak több ezer versenyzővel, az meg, hogy a Spartan drága ők meg olcsók egy hülye érv. Inkább nem matekozom ki, mert nem akarok más zsebében turkálni, nem sajnálom senkitől a profitot csak szolgáltasson cserébe megfelelő színvonalon.

Versenynaptáram következő állomása is elérkezett, ráadásul a változatosság kedvéért ezt most nem egyedül küzdöttem végig. Útitársam a magyar street workoutos Adri volt (Instagram, Facebook), aki szintén fájó lábbal vágott neki a kalandnak, valamint Hermész.

Péntek reggel a Szlovák autópályát elkerülve inkább egy Nyitrát délről megközelítő autóúton repesztettünk, megspórolva az autópálya díját és csupán 10 perccel voltunk lassabbak (elvileg). Az idő gyönyörű volt, szikrázó napsütés és kék ég. 

A kipakolás után elmentünk felfedezni a környéket. A centrumban lévén egy sarokra már a fő sétálóutcában találtuk magunkat, melyen számos fagylaltozó, szuvenírbolt és a szokásos dolgok voltak megtalálhatóak. Az utca végén rátaláltunk egy plázára is, melyben elfogyasztottuk ebédünket, majd a visszaúton fagyit nyaltunk egy eldugott, ám rendkívül népszerű fagyizóban (tényleg finom volt). Tovább menve felsétáltunk a várba, ahol jutányos áron megtekinthettük az 5 négyzetméteres kazamatákat. Igen, tényleg kb. szoba nagyságú volt..Még nézelődtünk egy darabig, majd visszatértünk a hotelba felfrissülni. Ezután elugrottunk a verseny helyszínére megnézni a dolgokat, vacsoráztunk, ittunk egy koktélt és hajnali 1 táján ágyba is kerültünk.

5 óra alvást követően lerendeztük a reggelit, Hermészt és nekivágtunk a napnak. A parkolás kiválóan meg volt oldva, bőséges hely állt rendelkezésre, azonban aki később jött az jó pár percig araszolhatott a kapuban feltorlódott autók miatti dugóban.

Verseny előtti nap a tó

Az bőséges helynek köszönhetően sikerült kényelmesen elhelyezni mindent a fesztivál területen, egy leheletnyit talán még szűkebbre is lehetett volna venni a színpad körüli szabad teret, de legyen inkább több mint kevesebb. A start csomagot átvéve és cuccunkat lerakva bandáztunk Dunakeszi SRTG csapatunkkal, majd beálltunk a rajthoz. Az eső pont ekkor kezdett rá jobban, mi pedig ugrálva melegítettünk a kezdésre. Sajnos semmilyen hype nem volt a startnál, sőt, lényegében semmi színpadi konferálás nem volt még ekkor. Helyette viszont volt bőséges füst, másodpercekig vakon kocogtunk, mert ha ott elesik valaki abból komoly galiba is lehetett volna.

A pályáról álljon itt egy majd fél órás felvétel, amin főleg Anita és Adri küzdelme látható az én szemszögemből :)

A pálya laza volt, alig volt emelkedése, viszont a víz és a sár kárpótolt ezért. Megpróbáltuk kímélni magunk, szerencsére nekem csak a szokásos fájdalom volt a lábaimban, úgyhogy olcsón megúsztam a versenyt :)

A finish után gyorsan kijelentkeztünk a hotelből, ebéd majd vissza a fesztivál terület a közös fotóra.

A kiváló fotós és szintén sprint résztvevő Babály Mónika engem meglepett egy saját készítésű gluténmentes gyümölcsös desszerttel, amivel bearanyozta a napom, sokadszorra is ezer köszönet :)

A csapatfotó után egyben hazaérkeztünk és aludtunk egy nagyot (legalábbis én).

Összességében remek kis két nap volt ez Nyitrán, jövőre viszont ha megyek akkor Bécsújhelyet veszem célba :) 

Majd öt órás szakadó esőben autózást követően megérkeztem Velke Losiny falujába. Persze útközben megálltam Brno-ban, ahol egy kebab elfogyasztását követő kis sétám alatt pont belefutottam egy Pivotékába. Több fordulóval sikerült megtölteni cseh sörrel egy nagy IKEA-s zacskót, had örüljenek az otthoniak :)

Brno

Szóval Velke Losinybeli szállásom tökéletesen megfelelt a Booking.com-on leírtaknak, attól eltekintve, hogy a wifi pontosan az ajtómig ért, úgyhogy maradt a mobilnet. Első nap este elugrottam Kouty-ba, hogy rálessek a dolgokra és lemérjem a menetidőt (ez a reggeli indulásnál ugye fontos szempont). 

Késő esti borús esős pillanatképek

A hegyoldal előre vetítette a pálya emelkedését, a sérült lábam pedig csendes hüppögésbe kezdett.

A csupán pár méterre lévő étterembe betérve sikerült csehngol nyelven megértetni, hogy mit szeretnék az étlapról és, hogy gluténmentes formában. A végeredmény bár nem nyerne Bocuse d'Or versenyt finom volt és sokat mosolygott a felszolgáló hölgy ami lehetett azért, mert nagyon kedves személyiség vagy csak a hülye turistákra ez hat a legjobban :)

A kompetitív futam 9:30-kor indult reggel, a reggeli pedig 08:00-tól volt elérhető a szálláson. Akárhogy is matekoztam ez nagyon szűk keresztmetszet, úgyhogy a reggeli kávét a közeli benzinkúton fogyasztottam el egy virsli társaságában, majd elugrottam 7:30-ra átvenni a start csomagot. A szállásra visszaérve elkészültem, majd teljes menetfelszerelésben 10 perc alatt ettem pár falatot és ittam egy teát a szálláson mielőtt elindultam a fesztivál területre. Magyaros találkonysággal egy nem kifejezetten parkolónak szánt füves részt hódítottam meg, rögtön a fesztivál terület mellett, elkerülve a sárban caplatást a zsúfolt parkolóból. Leadtam a bag checkbe a táskám és elkezdtem "melegíteni".

Reggeli képek Super előtt

A fesztiválterület kiválóan volt elrendezve. A sorokat halmozó részek (Bag check, regisztráció, wc) mind hátra volt telepítve, elkerülve, hogy már a belépéskor megakadjon az ember. Az egyetlen ami kisebb sort okozott elöl az a kolbászos volt.

Sajna gluténérzékeny vagyok, így kenyeret nem kértem hozzá, de így is ízlett :)

A szlovák favorit DJ Vichy egész nap nyomatta a jobbnál jobb zenéket 300-ból vett részekkel megspékelve, az egyetlen ami hiányzott az egy tökös műsorvezető. Sajnos nagyon hiányzik az Ádám féle felvezetés és hype a külföldi versenyekről, ebből következik, hogy Ádám egy nemzeti kincs!

A start után az első pár percben nagy sprintbe kezdett mindenki, majd a hegyoldalra érve szépen fogyott a lendület, végül kaptatásra váltottunk. Bár Szvit hosszabb és nagyobb emelkedésű volt, Kouty baromira meredek! A mezőny szép lassan széthúzódott, én pedig bár futásra nem voltam alkalmas, a hegymenet jobban megy másoknál, így előzgettem komótosan. A dombtetőre érve kanyar következett és OUT, OUOU, memória teszt (YRCAEVYJ), kis fal és ballance. Sajna most nem sikerült megtalálni az egyensúlyomat. Pár akadállyal később szembe jött velünk egy újfajta kihívás, amit mi elsőre nyuszinak neveztünk el. A hivatalos nevén Walker walk-nak nevezett akadályról beszédesebb egy videó:

 Az akadályok között ilyen szépséges erdei sétákat tettünk

Itt pedig hóembert építünk Kateřinaval :D

Itt épp szórakozunk :D

A monkey bart érezhetően nehezebben vettem úgy, hogy hetek óta nem edzettem semmit

A slack line aznap sikerült

Könnyed kötélmászás

Szögesdrót alatti saras kúszás (lefagyott a térd)

Hercules hoist (a mellettem lévő srác nagyon küzdött)

Dárda fail

Dunk wall, barbwire streanm slip wall, multiring

A videóban a teljes patak menet benne van, elég sokszor káromkodtam bocsi. A lábam sajna nem görcsölt, hanem az izomrost szakadás miatt ha túl van erőltetve eszméletlenül tud fájni. Egy pontnál azt hittem megint elszakadt, de szerencsére megúsztam.

 Stairway to Sparta és a finish

A másnapi Sprint a Super 60%-os mása volt. Első nap is megszenvedtem a homokzsák cipeléssel, de a második nap rettentő szar volt sajna a lábammal. A jó hír, hogy nem fulladtam a patakba és egyik testrészem sem vesztettem el! Most van cca. 10 napom pihenni a Nyitra sprintig, utána pedig tovább pihenek Barcika Superre. Remélem időközben eljön a nap amikor már kezdhetek edzeni, mert nem vicces úgy nekimenni Supereknek meg Beasteknek, hogy semmit nem fut-edz az ember.

Összességében jól szervezett volt a Super és a Sprint is, de a magyar szervezést nem übereli. A fesztivál terület kiválóan lett kialakítva, elfért mindenki, nem volt nagy tolongás. A rajtokba tolhattak volna kicsit több energiát, lényegében csak odaálltunk, füst, számolás és futás... A hegy nagyon keményen emelkedik és jól megerőlteti az embert a megmászása, de sok szépséget tartogat, kíváncsi lennék rá nyáron! A helyi éttermek ha már sokadjára van Koutyban hasonló rendezvény, gagyoghatnának valamit angolul is, ettől függetlenül a csehek többsége kedves volt és jó fej :)

Az önkéntesek itt is kitettek magukért, páran nem igazán vették komolyan a feladatuk, de ez megesik és bőségesen kárpótol a rengeteg jó fej önkéntes. Azt nem fogom megérteni, hogy Competitive rajtban miért segítenek egymásnak az emberek és ezért miért nem szólnak az önkéntesek. Nekem fájó pont, hogy nincs elég komolyan véve az ilyesmi, nem véletlenül nem indulok openben..

Búcsúzóul azért megjegyezném, hogy marha jó fejek voltak a srácok a színpadon :)

Super pályarajz

Sprint pályarajz 

Láthatóan sikerült pár nap alatt lenyugodnia a hazai Spartan közösségnek a veszprémi verseny izgalmait követően. Ha egy szóval kellene jellemeznem a CEU versenyszezont megnyitó eseményt: korrekt.

Szvitben ugye a jobb vádlimban izomrost szakadásom lett (túlterheltem magam és a hegymenet futás betett), így volt aki presszionált a verseny kihagyására, de nem szeretek semmit sem feladni. Megkaptam a szurimat három nappal a verseny előtt és úgy készültem, hogy majd bal lábon ugrálom végig a távot kétszer. Mert ugye ha már van lehetőség, miért ne fussam le reggel és délután is a távot a Charity keretein belül?

Balatonkenesén aludtam (nem nevezném alvásnak) és korán reggel kocsiba szálltam, hogy elcsípjem a reggel 8-as futamot (elitből átnyergeltem openbe, mert ha valami nagy gáz van a lábammal elitben tilos segíteni másnak). A főút már reggel fél 7-kor tele volt parkolva, de másokhoz hasonlóan feltételeztem, hogy a Bakonykarszt Zrt. derék dolgozói szombaton nem veszik igénybe privát parkolójuk, így birtokba is vettük (köszi utólag is!). A főúttól cirka 15 perces séta vezetett a fesztiválterülethez, aki esetleg nem találta volna azt útba igazította a fák és házat felett szétterülő füstfelhő, ami tök jól nézett ki.

A nevezés átírása seperc alatt lement, de a nevemet már megint sikerült rosszul bevinni a rendszerbe, én meg most se ellenőriztem le (erre is rá kéne szokni)... A bag checkbe gyorsan betettem a táskát és összefutottam még pár ismerőssel, odaadtam pár waivert (nálam mindig van vagy 10 üres) és elkezdtem a laza bemelegítést. Ami már rögtön feltűnt, hogy a műsorvezetést most nem Bíró Ádám vitte, hanem egy számomra ismeretlen férfi. Nem szeretnék megbántani senkit, de Ádámhoz sokkal jobban illett ez a szerep. Jó hír viszont, hogy a Facebook csoportban már jelezte, hogy barcikán ismét lesz és készüljünk a szivatásra :D Szolidan a hátsó részre helyezkedve előre engedtem azokat akik két jó lábbal rendelkeztek és ugráltam még egy kicsit a kezdésig.

A füstfelhőn áttörve és az autógumikon átugrálva rögtön egy hegyoldalt kellett megmászni amit láthatóan előkészítettek a megpróbáltatásokra, itt-ott megerősítve, hogy senki ne csússzon vissza lehetőleg. Sikerült megint leesni a balanceról, de nem tudom mennyire lehet ezt rákenni másokra akik berezegtetik mellettem hmm... Pár sláger után (OUT, falakm memory [RQHN93]) egy jó hoszú szögesdrót alatti mászás, majd egy A monkey, ami nekem gyerekjáték volt.

A dárda szokás szerint fail, utána egy laza rönkcipelés majd jött a kötélmászás. Na a kötél most nem ment. Szar formában voltam, lábam is vacak, ez van... 1 méterre a tetejétől elengedtem, mondom go lefelé. Na ja, csak nem figyeltem, hogy ez bizony magas és zuhanás közben jutott eszembe, hogy ha így érek földet a lábammal az fájni fog, okos fejem meg reflexből üzent, hogy markolj rá a kötélre. Na ez hiba volt. Úgy letépte a tenyeremről a bőrt a kötél, hogy csak na. Egész nap égtek a tenyereim és két ujjamból is kiszakadt egy kis felső húsréteg, de már megszoktam, hogy mindig vérzek egy kicsit a versenyeken :)  Aucs. Az invert wallnál valamiért mindig be akar görcsölni valamim, tiszta rejtély, de ettől függetlenül ez is egy könnyű akadály.

A multiring jó vizes volt, ettől függetlenül megcsináltam, de a végén konkrétan fenékre estem a sárba. Cink, de jobb mint arccal levenni a földet :) 

Délután már sajna húztam a lábam, de jó volt a patakos séta :)

Reméltük piranhák nincsenek :)

Az akadályok közül kimaradt a vödör cipelés, volt helyette viszont a cél előtt egy újítás: az Olympus. 

Na ez az akadály a résztvevők 95%-án kifogott. Aki megnézi az oktató videókat joggal morog, hogy "hát szárazon könnyű oktató videót csinálni róla", mivel vizes lábbal, vizes ruhával, saras akadályon ezt megcsinálni elég nagy kihívás. Az oktató videós akadályon ráadásul lyukak is vannak :D Ettől függetlenül én örülök, hogy ilyen nehéz akadályok is szerepelnek a repertoárban. A mellette lévő burpee zone gyönyörű dagonyává dagadt, mivel szinte mindenki megállt ott büntizni.

Ez maradt a veseny után pár nappal az Olympus burpee zone után:

A cél előtt még akadt egy kis Stairway to sparta, egy rövid úszás a hideg vízben, és egy A-cargo. Süti. Délután még lekocogtam-bicegtem a pályát újra a Charity futam keretein belül, addigra már hét ágra sütött a nap :)

Az idő gyönyörű tavaszias volt, így ez mostani a Betekints-völgyben futkosás minden első bálozóban varázslatos képet hagyott a Spartanról valószínűleg. A pálya csupán 6.5-7 km volt és igazán könnyű, így rajtam kívül más is arra a következtetésre jutott, hogy a rengeteg új versenyző miatt szándékosan könnyű Sprintet hoztak össze a szervezők. Ez nekem a lábam miatt pont kapóra jött, úgyhogy inkább nem panaszkodom. A munkát sikerült úgy intéznem, hogy április végére elmehetek Koutyba, így idén sikerül egy cseh regionális trifectát is bezsebelnem, ami azt jelenti, hogy az egész CEU-t kipipálhatom! Kicsit lelkiismeretesebb leszek a dokumentációval, úgyhogy Koutyban már odafigyelek arra, hogy mindent fotózzak-videózzak.

Itt még a Dunakeszi SRTG csoportképébe is sikerült belepofátlankodnom :) <3

Az évem:

Az előző posztot (Mivel készülj egy Spartan versenyre) követően volt aki a szememre vetette, hogy ahelyett, hogy azzal segítenék, hogy hogyan készüljön fel valaki, arról írok, hogy mit vásároljon. Ennek okán összegyűjtöttem 10 olyan (sláger) akadályt, ami szinte biztosan várható a közelgő Veszprém Sprinten és röviden be is mutatom őket.

Bucket brigade

Ha már bemelegítettél a kisebb akadályokkal, előbb utóbb egy nagy halom kőhöz érsz ami mellett vödrök csücsülnek. A metódus elég egyszerű: told a vödröt tele a kövekkel, kapd fel és vidd el egy körre (a hölgyeknek általában kevesebbet kell bele pakolni)! A cipelésre két fő technika van:

Ölben cipelés

Vállon cipelés

Az ölben cipelés sokkal gyakoribb, mivel két kézzel, ujjakat összekulcsolva könnyebb tartani, csak jól kell ellentartani a vödör súlyának (ne görnyedj!). A vállon cipeléshez ugye egyrészt magasabbra kell emelni a vödröt, másrészt csak a fél oldalunkra nehezedik a súly, ami nem túl gerincbarát és a vállunk sem feltétlen szeret megtartani ekkora súlyt. A kettő váltogatható is, ha már fárasztó az ölben szállítás, akkor rövid időre felveheted a válladra is a vödröt, de figyelj oda, hogy ne terheld rosszul a gerinced. Ha elfáradsz semmi baj, állj félre, tedd le és szusszanj egyet, inkább, mint hogy sérülést kockáztass!

Multiring

Amint a nevéből már sejthető ez egy többgyűrűs akadály, amihez felső testi izomzat szükségeltetik. A legkönnyebb úgy venni ezt, ha az elindulás után szép folyamatosan haladunk végig rajta. Ha megállunk azzal csak fárasztjuk magunkat, úgyhogy tánctudás elő és egy-két-há-négy, egy-két-há-négy :P 

Amennyiben a szervezők gonoszkodós kedvükben vannak (szoktak), akkor kombinálhatják is valami plusszal, így akkor már extra multiringnek nevezzük. Az alábbi videón látható a Tokajon alkalmazott verzió, ami az utolsó előtti akadály volt a versenyen.

 Monkey bar

Ezen nem sokat lehet magyarázni, itt is fontos az erős fogás, a felsőtest és a folyamatos haladás. Lehet rá gyakorolni pl. húzódzkodással. Talán annyit javasolhatok, hogy csupasz kézzel könnyebb kapaszkodni, tehát ha kesztyűben mész akkor javallott levenni, míg letudod az akadályt.

Balance

Ezzel az akadállyal nekem nem lenne bajom, de ugye ez a fábol tákolt csoda alapból nem egy überstabil szerkezet. Ha erre egyszerre 2-3 ember is megpróbál felmászni és egyensúlyozva végig menni, tuti bukás a vége mindenki számára és jöhetnek a burpeek. Amennyiben többen vagytok rá, jobban jártok, ha inkább egyesével próbáltok meg átjutni rajta (szerintem). Egyébként ebből is több verzió van, pl. rönkökön kell átlépkedni vagy cikk-cakkosan lerakott hosszú keskeny léceken. Ha valaki erre szeretne gyakorolni, akkor lehetőleg ne az erkély korlátján tegye :) 

Szögesdrót

Hajlandó lennék fogadni, hogy ez tuti lesz Veszprémben. Ez egy igazi sláger, hiszen aki egy ilyen versenyre elmegy, annak van valami perverz vonzódása a sárban dagonyázáshoz :)
A talajt általában fellocsolják, így jó puha sárban lehet mászni, de nem árt vigyázni, mert rejthet a föld pár élesebb kavicsot. Ha esetleg pont ott ahol te mászol nagyon alacsony a drót és félő, hogy belekap a hátadba/táskádba, inkább mássz arrébb oda, ahol több hely van. Amennyiben táskát is viszel én azt javaslom, hogy vedd a két karod közé és úgy mássz előre a hasadon.

Sand bag

Nincs is jobb, mint egy egész nap esőben ázó homokzsákot felkapni és hegynek fölfelé a csúszós sárban felcipelni, majd átmászni vele 1-2 kisebb akadályon, utána megfordulva visszacígölni oda ahonnan elvettük. Lényegében csak erről szól a Sand Bag. Sajnos esős időben a zsák is csúszik, úgyhogy foggal-körömmel neki kell feszülni és húzni, cipelni. Dobálni nem igazán szabad és lehetőleg ne csaljon senki azzal, hogy lyukas a zsák (vagy kilyukasztja) is kiönti belőle a fele homokot (sajnos láttam ilyet), mert aki csal az inkább el se menjen egy ilyen versenyre!

Rope climb

Ez egy szuper akadály! Bármennyire is morog a többség, kötélre mászni jó móka, ha már tudod a trükkjét. A cél az, hogy felmássz a kötélen és megkongasd a kolompot, aztán lemássz (ne ugorj!). Télies idő esetén számíts rá, hogy a kötél keményre fagy és csúszik is.

Kétfajta technika is van, érdemes kipróbálni mindkettőt, hogy tudd neked melyik fekszik jobban.

A kötél egy olyan dolog amit simán beszerezhetsz magadnak otthonra. Minimum 4 méteres kötelet vegyél (én öt méterest javaslok), utána már csak egy erős faágra, meg egy létrára van szükséged és gyakorolhatod a mászást a kertben!

Spear throw

Na, ez nagy mumus! Kötelet még csak-csak mászott mindenki az iskolában, de dárdát nem hajigáltunk túl sűrűn.

A lényeg, hogy mikor az akadályhoz érsz húzd magadhoz a dárdát, a madzagot dobd át a korlát túloldalára és csak utána próbálkozz, mert így elkerülheted, hogy esetleg beleakadjon valamibe. Az alábbi videón látható, hogy milyen könnyű (a nagy francot :D) az egész!

 Memória teszt

Egy Spartan nem csak erős, mint egy rinocérosz, sebes mint a szél és kecses mint a gazella, de kiváló a memóriája is! Ennek tesztelésére szolgál ez az akadály, melynek lényege, hogy a BIB számunk mondjuk utolsó 2 karaktere alapján beazonosítjuk az egyik kódsort a kihelyezett táblán, majd azt memorizálva haladunk tovább a pályán. Hogy a dolog ne legyen egyszerű, a kódtábla után még sok akadályt le kell küzdenünk mire eljutunk arra a pontra ahol nekünk szegezik a kérdést: mi volt a kódod? Szigorúan tilos lefényképezni vagy felíni! Egy Spartan nem csal!

Palánk

Palánkból általában több is van, egyre nagyobb falakat kell megmászni, ahogy a pályán előre jutsz. Először jön pl. egy 6 lábas (180cm), majd egy 7 lábas (210cm), végül egy 8 lábas (240cm) palánk, amit egy alacsonyabb hölgynek bizony nagy kihívás megmásznia. Open futam esetén szoktak ilyenkor rendkívül segítő készek lenni a férfiak :)

Véget is ért ez a tizes slágerlista, remélem tetszett, a következő részben már beteszek pár ínyencséget :)

Ha tetszik a blog kövess Facebookon & Instagramon.

Hosszú hosszú ideje már kaparom a falat látva, hogy mennyi tipp, ötlet, csodaszer és praktika van a neten a fogyással kapcsolatban. Tagja is vagyok több Facebookos csoportnak, ahol több ezer ember vergődik, hogy ő nem tud lefogyni bárhogy is próbálkozik, adjanak tippeket. Na amikor egy ilyen csoportban jönnek a tippek az már a harakiri állapot.

Egyetlen dolog kell a fogyáshoz: egy nap alatt bevitt kalória < egy nap alatt elégetett kalória. Pont. Ennyi. Ha ez megvan jöhetnek az egyéb dolgok, de enélkül semmi értelme tovább gondolni a dolgokat.

A célod tehát, hogy több kalóriát égess el mint amit beviszel. Ezt a buták koplalással érik el, főleg amerikában jellemzőek ezek a fogyókúrák, hogy hetekig csak gyümölcslevet meg ilyen hülyeségeket  isznak. Látszik is mennyire sikerül lefogyniuk.. Tisztító kúra, gyümölcslé kúra, paleo diéta, minden ilyen baromságot felejts el, mert nincs szükséged ilyenekre és nincs csodarecept ami felgyorsítja a fogyásodat. A legjobb, hogy rengetegen fizetnek is érte, hogy egyes sarlatánok összeállítsák nekik az étrendjüket.. őrület. 

Sovány hús, zöldségek, gyümölcsök, zsírszegény termékek, egészséges dolgok. Legyél fokozatos, mert ha egyik napról a másikra akarsz életmódot váltani valószínűleg nem fog menni, ahhoz nagyon határozottnak kell lenni, de az emberek többsége nem ilyen (bocs).

Az elején hagyd el a nagyon cukros dolgokat. Ittál kólát? Többet ne igyál. Ettél a mekiben? Felejtsd el. Nassoltál? Add oda másnak vagy dobd ki, mert csak kísértésbe visz. Nem akarok szemét lenni, simán megtarthatod és nem is a világ vége ha néha eszel egy kis édességet, de ha gyenge az akaraterőd inkább dobd ki...

Az emberek szervezete általában rá van függve a cukorra, így ha szép lassan csökkented nem vág annyira majd földhöz. Ha elhagyod a kólát meg ezeket, akkor helyettesítsd enyhén édesített ásványvízzel (igen még ez is cukros szar, de egy fokkal jobb mint a kóla) vagy citromos vízzel, de ha kemény vagy rögtön válts sima vízre.

Amennyiben alkoholizálsz azt is csökkentsd le. A röviditalokat felejtsd el és a koktélokat is. Rohadtul hízlalnak! 

Ha sikerül csökkenteni a bevitt cukrot már előrébb vagy. Most jöjjön a mozgás. Szar ügy, de futnod kell. Nincs mese, a legjobb és legegészségesebb a fogyáshoz ha futsz. Az elején ne bonyolítsd túl, menj ki vagy pattanj futópadra és teperj egy kicsit. Másnap megint. Aztán többet. Még többet. Told ki egyre jobban a megtett távot, nem szükséges sprintelned, kocogj. A folyamatos egyenletes pulzus mellett 35-40 perc után a tested folyamatosan zsírt éget, ha az elején csak 30 percet bírsz akkor ez van, később menni fog több is, a lényeg a fokozatosság. Igazából mindegy mit, de mindig mozogj ha tudsz. Kirándulj, sétálj a városban vagy parkban, akármi. Minél több időt töltesz mozgással, annál több kalóriát égetsz el.

Eljutottunk oda, hogy kevesebb cukrot viszel be és már mozogsz is, sőt, már próbálsz normális ételeket enni. Most jöhet az, hogy szórakozol azzal, naponta hányszor eszel meg hasonlók. Próbálj meg naponta többször enni nem hatalmas adagokat, így kevésbé terheled a gyomrod és kevesebbet vagy éhes. Innentől számolgathatod a kalóriákat meg vásárolhatsz étrendet ha van kidobni való pénzed, de ha rám hallgatsz böngészed az internetet és használod a józan paraszti eszed. Ha elhagyod a cukros dolgokat és sokat mozogsz fogyni fogsz, ennyi.

Közeledik a 2017-es év első magyar versenye a Veszprém Sprint. Már hónapokkal előtte betelt minden hely lényegében, úgyhogy bátran állíthatjuk a Spartan népszerűsége meredeken emelkedik idehaza, így sokak számára segítség lehet egy kis (áttekintő) leírás arról mivel érdemes készülni ezekre a versenyekre ha nem csak egy Sprintben gondolkodunk.

Az első Spartan versenyem előtt jó szokásomhoz híven belvetettem magam az internetbe és már tapasztalt külföldiektől gyűjtöttem be a tippeket, mivel is készüljek az első bálozásomra. A végén természetesen kicsit túllőttem a célon, de mint kiderült jobb is volt így.  

Cipő: A legfontosabb! Ha erdőbe mész még ha csak kirándulni is, olyan cipőt kell vinni ami biztosan tartja a lábad. Egy Spartanon ez még komolyabb dolog. A verseny előtti napokban végig zuhogott az eső, így mire felvirradt a verseny napja, nem volt olyan része Tokajnak ami ne ázott volna fel. A hajnali és reggeli futamok a nap közepére olyan sárrá dagasztották az útvonalat, hogy bokáig süppedt mindenki, csecse kis sárpatakok csordogáltak lefelé ott ahol felfelé kellett haladni a meredek hegyoldalban. A Super nehézségi szint így egyesek szerint már egy Beast határát súrolta. Sok ember egyszerű tornacipővel vágott neki a távnak, így ők még keservesebben megszenvedték a mászást, mivel a cipőjük lényegében semmit nem "harapott" a talajba, csak csúszkáltak össze-vissza (főleg vissza). Találkoztam olyan résztvevővel akinek a táv felére mindkét talpa levált a cipőjéről, páran emiatt (többek közt) fel is adták a versenyt.

Hosszas vizsgálódás után a legjobb választásnak a Salomon Speedcross 4-es modelljét találtam, a Decathlonban meg is vásároltam miután felpróbáltam. Számomra remekül teljesített, nem fájt benne a lábam, remekül "harapott" és lényegében csak egyszer volt gondom vele, mikor az erdő egyik pontján a lábam cipő nélkül emelkedett ki sárból. Szerencsére kis szenvedés árán sikerült visszarekvirálni a cipőt az erdőtől és folytathattam a versenyt, de ismét csak arra a következtetésre jutottam mint sokszor korábban: van amin NEM szabad spórolni. Nem feltétlenül szükséges drága cipőt vásárolni, de mindenképp trail cipővel indulj neki a versenynek. Érdemes ellátogatni egy futócipőket árusító boltba (Nyúlcipő, Spuri, etc.) ahol mindig nagyon kedves hozzáértők adnak tanácsokat a megfelelő cipő kiválasztásához, valamint megnézik rendelkezik e a lábunk valamilyen deformitással. Az ilyen boltokban mazsolázni is lehet a különböző sajátosságokkal rendelkező márkák közül (Salomon, Inov, Asics, Hoka, etc.).

Víztáska, hátizsák: Bár nem volt nyári hőség, rengeteg ember nem hozott magával semmilyen innivalót, arra hagyatkozva, hogy majd a kijelölt pár ivőponton teleissza magát. Sajnos csalódniuk kellett, mivel logisztikai problémák adódtak és időszakosan kifogyott a víz ezeken a helyeken. Itt kell leszögezni azt, hogy aki Spartanra vagy hasonlóra akar menni az csakis arra hagyatkozzon amit magával visz! Egy Sprintre ami csak pár kilóméter nem feltétlen szükséges nagyon ráfeszülni, de egy Superre már illik felkészülten érkezni, mert bármi megtörténhet. Mint említettem én túlbiztosítottam magam, profi hátizsákot szereztem be az USA-ból (ugye én hosszú távra terveztem), energia szeleteket, magnézium shotokat, műkönnyet (ha szembe jutna valami) és törlőkendőt is vittem a 2 liter vízen felül. Nagyon sok embernek adtam vizet az út során és befaltam minden energia szeletet is :) Szintén a Decathlonban lehet venni különböző víztáskákat jó áron, ha valaki Superen felül nem tervez indulni akkor max. 1liternek elégnek kell lennie véleményem szerint, de ez egyéntől függ. Mindenesetre jobb nem kiszáradni egy ilyen verseny alatt.

Fejlámpa: Amennyiben dél-délután indulsz és sötétedés előtt lehetésges, hogy nem érsz be, mindenképp vigyél magaddal fejlámpát. Tokajon úgy alakult, hogy már a vége felé már sötétben futottunk, ráadásul az erdőben feltorlódott a sor az ösvényen, így majd két órán át toporogtunk (alig pár fokban megjegyzem) lépésben haladva. Ha nem lett volna fejlámpánk akkor nem csak rohadt hideg, de rohadt sötét is lett volna, így legalább láthattuk ahogy a hipotermia jelei lassan megjelennek rajtunk :P A viccet félre téve, ha sötétedésben futsz az erdőben, rendkívül hasznos, hogy nem rúgsz bele egy kiálló sziklába, mert a lámpád megvilágítja az utat előtted így megspórolhatsz magadnak egy törött lábujjat. Ja és önkritikus leszek: én is egy hülye voltam, nem vittem. 

Ruházat: Az igazság az, hogy a Spartan egy mocskos, kúszós dolog, így nem feltétlenül szükséges profi, drága cuccban nekivágni, mert egy óvatlan pillanatban bizony könnyen szétszakadhat pl. a szögesdrótnak köszönhetőena ruházatunk. Természetesen fellelhető a piacon mindenféle szuper technológiával kifejesztett hőleadó vagy hőmegtartó cucc, de ezek nélkül is teljesíthető a verseny. Óva intek azonban a másik véglettől is mindenkit! Voltak olyan "bátor" emberek akik október végén úgy gondolták nekik még póló sem kell a táv teljesítéséhez. Nem árulok el nagy titkot ha azt mondom nem egy meg is bánta később a döntését.  Egy dolog azonban mindenképp alapvető: lehetőleg csak olyan ruhát vegyél fel ami nem tartja meg a vizet/könnyen szárad.

A kompressziós ruházatok (aláöltözetek) kifejezetten jók ezekre a versenyekre (amennyiben nem zavaró számodra, hogy szoros). Ezek a bőrbarát szintetikus anyagok a körülményektől függően lehetnek az első réteg a testeden vagy az egyetlen réteg is. Az első réteg általában a víz elvezetéséért, a középső a hőtartásért, míg a külső az elemektől való védelemért felel. A Spartanon általában max. 2 réteget szoktunk látni ha csak nem téli versenyről beszélünk. Kezdőként ezt sem érdemes túlbonyolítani, kell egy alsónemű, egy felső rész és egy nadrág. A legtöbben erre még felvesznek egy Spartanos pólót (ez is szintetikus anyag).

Személy szerint még a zoknit is fontosnak tartottam, így a Trail Socks 2.1-es modellje mellett döntöttem ami nem csak könnyen szárad, de jó a keringésnek és a megfelelő tartásnak is. Nekem bejött.

Ha rövidnadrágban futsz érdemes lehet még elgondolkodnod egy lábszárvédőn. 

Kiegészítők: 

• Kesztyű: ezt mindenki döntse el maga, hogy szeretne e kesztyűvel futni. Én úgy gondoltam jobb ha elővigyázatos vagy így a Mechanix M-pactot választottam és be is vált. Persze bizonyos akadályoknál jobban jártam ha csupasz kézzel esek neki, de így kevésbé kellett aggódnom mikor hova nyúlok mivel a kesztyű megfelelő védelmet biztosított.
• Magnézium, sótabletta: Na ez az amit jó ha elkezd szedni mindenki a verseny előtt és visz is magával Magne-shotot, sótablettát. Rendkívül kellemetlen ha begörcsöl a vádlink (saját tapasztalat) így jó megelőzni ezt a megfelelő mennyiségű magnézium és só bevitelével.
• Protein szelet: ugyebár ez egy futóverseny, tehát a megállunk és megkenjük a kenyeret egy kis májassal nem játszik. Sokkal praktikusabb vinni pár laktató protein bar-t ami egyrészt eltelít, másrészt feltölt és futás közben is majszolhatjuk. Aki hozzám hasonlóan glutén érzékeny annak ajánlom a nemrég piacra dobott Biotech USA Zero Barjait, borsos áruk van, de megéri belőle pár szelet.

• Sapka: opcionális, rossz idő esetén valamennyire védi a fejünk, engem nem zavart futás közben, de fontos, hogy ez se tartsa meg a vizet.

Ismétlem, ezek a tippek főleg a Super és a feletti kategóriákra vonatkoznak, egy Sprintre nem szükséges nagyon komoly dolgokkal készülni, főleg ha nem tervezel hosszabb távon akadályfutó versenyeket :) 

Egyébként ilyen volt a verseny az én szemszögemből: